Sziasztok!
Hát, a fene gondolta, hogy megint ennyire sok időbe fog telni, hogy idáig jussak...
A vlogolásaimból nem lett érdemi folytatás, teljesen leállt a dolog. Mindössze annyi valósult meg, hogy gameplay videókat néha-ritkán közvetítgetek élőben YT-n, de annyi... Már azokat sem verem nagy dobra.
Amikor ezen sorokat írom, hajnali 4 óra múlt pár perccel, én meg úgy érzem magam, hogy nem tudok nyugodtan aludni anélkül, hogy kiírnék magamból ezt-azt... De Facebookra egyre ritkábban és egyre kevésbé van kedvem ilyen hosszabb sztorizgatásokhoz. Valahogy nem hiányzik nekem, amikor állandóan több, mint napi száz új értesítő között kell eligazodnom. Megint kezdek arra a pontra jutni magamban, hogy egy időre megint otthagynám azt az oldalt...
Tegnap késő estétől éjfélig végignéztem a F1 ausztrál nagydíj ismétlését M4 Sporton, utána viszont valami előtört bennem... Egy nagyon húzós hiányérzet. S tudom is, ki iránt (egyik korábbi napközis társam, Tina, aki pont ma egy hónap múlva lesz két éve, hogy elhunyt), ill. eszembe jutott egy néhai magyar blogger lány, akit sajnos már nem adatott meg nekem, hogy személyesen megismerhessek, ugyanis még mielőtt én elkezdtem blogolni, eltávozott közülünk, s talán többen ismerték meg őt halála után, mint még életében... Ha jól emlékszem, Ilike utalt itt rá valamelyik bejegyzésemnél a kommentek között: Ewing-kór a young korban, ami Gergely Szasz blogja volt. Hát most hosszú évek után először újra felkerestem a blogját és újra végigolvastam... Nagyon sok mindenre nem emlékeztem akkoriból, amikor akkor olvastam, amikor itt volt linkelve, most meg már az Internet Archive Wayback Machine-t kellett segítségül kérnem ahhoz, hogy el tudjam érni, mivel azóta a blogol.hu megszűnt. Most azonban újra végigolvasva csomó mindenen ledöbbentem, hogy milyen szenvedéseken ment keresztül ez a lány, aki annyira élni akart volna még... Akkoriban még fogalmam sem volt arról, hogy pl. mi az a kemoterápia, talán az olyan és ahhoz hasonló posztjain korábban át is siklottam, most viszont már felnőttként újra értelmezve mindazt, amiket ő alig 16-17 évesen leírt... Hihetetlen. Én ma, 24 és fél évesen is kétlem, hogy valaha is olyan jól ki tudnék fejteni bármit is, mint amennyire ő már akkoriban tudott. Szóval... Egyelőre nagyon a sokkoló hatása alatt vagyok.
Na, de visszatérve önmagamra... Egy darabig eléggé úgy hatott számomra, hogy megtaláltam a nekem való legjobb elfoglaltságokat a Nem Adom Fel Alapítványnál és a Digitális Talkshow Mindenkinek operatőre címén. Ez utóbbi tök jól is megy nekem, imádom is csinálni, bár azért még mindig hiányzik nekem az a régi jó Modem Idők/Netidők jellegű műsorfelépítés, amiben nem csak a kukkolunk és beszélgetünk, hanem a játszunk és csetelünk is szerves részét képezte a műsornak, akárcsak a headline. Na de ne legyünk telhetetlenek, beérem azzal is, ha egyszer végre eljutok odáig, hogy én is az aktívan megszólaló Asztaltársaság tagsága közé kerülök. Bár mondjuk akkor meg ki fogja helyettem kezelni a kamerát... Ejhh. Ilyenkor érzem azt, hogy nemhogy nem sok belőlem egy is, hanem kifejezetten szükséges lenne, hogy kettő legyen belőlem. Ami meg a Nem Adom Fel Alapítványt illeti... Tök jó az ottani társaság, azt látom, hogy ott a kávézóban mindenki kedvel engem, s én is őket, egy csak a baj: az idei évben érdemi és konkrét, munkaszerződésbe foglalt feladatom még nem volt ott. S egyre inkább úgy érzem, hogy amíg oda tartozok, ez már nem is változik, pedig annyira szeretnék segíteni nekik kb. bármiben, csak kapnék végre valami érdemi elvégzendő feladatot. Amit eddig egyszer kaptam feladat, az sem került írásba, így ún. checklist híján el is úszott...
Most pedig, hogy végre újraindult az Aura Egyesület Akadémia csoportos foglalkozása, arra elkezdtem ismét járni, hátha látom még a későbbiekben valami érdemi hasznát pl. munkaszerzés céljából. Majd meglátjuk, mi sül ki belőle...
Most így az előző bekezdés után végre tartottam egy alvást, így innét folytatom némi sztorizással, hogy mik történtek mostanában.
Péntek éjszaka Édes Danival úgy döntöttünk, hogy veszünk mindkettőnknek egy-egy új Xiaomi Redmi Note 5A Prime típusú okostelefont, mivel ez még nagyon új keletű, belefér fejenként 36 ezresbe, mégis tud mindent, ami mai szinten fontos, miközben az eddig használt telefonjaink fölött már erősen eljárt az idő és a technika. Holnap reggel megyek őket átvenni Révkomáromba az Eustock dunaparti irodájába, de egy bajjal tartok ott majd némi városnézést is, ha már úgyis ott vagyok, miért is ne alapon. Remélem, lesz bent valami jó kis Regiojet Talent a vasútállomáson, esetleg valamilyen Arrivás busz az autóbusz-állomásán, de Komáromban is nagyon örülnék, ha sikerülne ismét kifognom az ex budapesti gellérthegyi fordás Neoplan midibuszt egy jó fotóra. Utána visszaérve Budapestre lesz még késő délután egy Kelenföld - Győr köröm is... Nem lesz kilométerhiányom most sem, az tuti.
Csütörtökön pedig elvileg utolsó munkanapom jön a Nem Adom Fel Alapítványnál, hacsak meg nem hosszabbítják a munkaszerződésem ismét, bár azt kétlem, hogy elérhettem. Na mindegy, úgyis úgy vagyok a dologgal, hogy amint lesz, úgy lesz. A jó személyes viszonyt fenntartom az ottaniakkal, bárhogy is végződjön a sztori. Ma még benézek hozzájuk így jelen állás szerint utolsó előtti belsős alkalomból, meg azért mégiscsak kedvelem annyira a kollégáimat, hogy kb. bármikor szívesen lássam őket... :)
No, egyelőre ennyi, majd ha még felmerül bennem valami vagy írtok valami konkrét kérdést, megírom. Addig is köszi a figyelmet! ^^
