Egy évtized margójára

Itt van tehát az évtized vége, én meg egyre inkább azt érzem, hogy ez az év vége mindenről szólt, csak rólam nem. Hacsak nem a csalódottságomról és a belső fájdalmakról... Azokból ugyanis jutott most bőven.

Konkrétan az a helyzet, hogy soha ezelőtt nem éreztem úgy, hogy ennyire a vesztesévé válok annak, hogy kitört az év végi vakáció. Amióta a múlt előtti hét csütörtök estével vége lett az idei munkaszezonomnak, alig tudom bármi olyanra kihasználni a munkaszünetet, amit tényleg csak olyankor tudnék megvalósítani, amihez kell az, hogy huzamosabb ideig szabadságon vagyok. Tavaly ugyebár ott volt a három napon át tartó lengyelországi körutam, ami egy teljesen jó megoldást jelentett a dologra, idén viszont nem sikerült kb. semmi olyan, amire azt tudnám mondani, hogy ezért megéri nem dolgozni az ünnepek alatt. Ilyet valószínűleg most először mondok ki az Életben: bárcsak még most is inkább dolgozhatnék az ünnepek alatt is.

Amennyire kihasználatlanul maradt ez az ünnepi időszak, ez gyakorlatilag páratlan. Esküszöm, ha ezt tudom előre, hogy ilyen értelmetlenné válik ez az időszak, inkább néztem volna valami olyan munka után, amit az ünnepek alatt is lehet végezni, mert akkor legalább valami hasznos dologgal telt volna az év utolsó másfél hete. De így... Egyszerűen szétunom ezt a szezont, és már úgy várom vissza a munkát, mint a vallásosak a Megváltót. Tehát azért hogy csak olyan program, csak olyan kimozdulás sikerüljön, amihez amúgy elég lenne egy-egy hétvégi pihenőnap, ez nálam a legalja. Jövőre szerintem úgy eltakarodok itthonról egy hosszabb munkaszünet erejére, mint a huzat. Még egyszer nem fogom hagyni, hogy ennyire gyakorlatilag semmittevéssel teljen el a munkaszünet.

Más. Ma miután kínomban már azt csináltam, hogy körbejártam az Északkelet-Dunántúlt vasúttal (Újpest - Esztergom - Almásfüzitő - Kelenföld - KöKi), a hazaút utolsó lépéseként a Budapest-Nyugati és Újpest közti vonatozásom során belefutottam egy régi jó piliscsabai barátnőmbe, Hajniba, akivel az elmúlt hónapokban többször is volt már, hogy csak így összefutottunk hazaút során. Mint a negyed órányi beszélgetési időnk során kiderült, ő négy héten belül elhagyja kis hazánkat, új, külföldi karrierbe kezdés címén... Ki is gördült a szemem körül jó néhány könnycsepp, miután a vonatról leszállás után belegondoltam, hogy lehet, hogy ez azt jelenti, hogy ma láthattam őt itt, belföldön utoljára élőben. Búcsúzóul adtam neki egy puszit, s kitartást kívántam neki a maradék hazai idejére.

Szóval ezek így együtt most nagyon meghatározták számomra az év végének alakulását... Már kb. az van csak bennem, hogy mi jöhet még? Csapások és sikertelenségek sorozata közepette próbálok helytállni s próbálom megőrizni a hidegvérem, de egyre kevésbé érzem azt, hogy bármi is jó kedvre tudna mostanság engem deríteni. Pontosabban hát az egyetlen megoldást az jelentené, ha a barátaimmal tudnék ilyenkor végre több érdemi időt tölteni, azon kívül pedig ha huzamosabb időt távol tudnék tölteni a hazámtól, de ezek egyike sem jött össze ezalatt normálisan. Így viszont tényleg az lenne a legjobb, ha valahol dolgozhatnék addig is, amíg más úgysem ér rá, aki érdekelne... S még csak egy jót bulizni sem tudtam.

Egy igazi ördögi kör ez, amibe kerültem, s hogy ez most idén velem tényleg megtörténhetett, hát... Bosszantó, csalódást okozó és fáj is. De hogy amint egy módom lesz rá, nem fogom hagyni, hogy bárki is visszatartson attól, hogy több napra is elhúzzak itthonról, az is biztos.

Ja, és még egy valami, amivel már utólagosan, december 31-én egészítem ki mindezt, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül: a Facebook-elérhetőségemet immár nem csak ideiglenesen, hanem végérvényesen megszüntetem. Úgy gondolom, hogy túl sok időt vesz el az életemből olyan egyéb Internetes dolgok elől, amikre egyébként úgy érzem, hogy nagyobb szükségem lenne. Többek között a honlapomat, a blogolást és a Gmailt teljesen elhanyagoltam az elmúlt hónapokban, ill. Instagram-on és YouTube-on is visszaesett az aktivitásom a Facebook miatt, s ez úgy gondolom, hogy nagyon nincsen rendjén, hogy egyetlen oldalért minden mást be kéne áldozni. Abszolút nem a Facebook-ban látom a jövőt, amennyire elváltozott 2010 áprilisi regisztrációm óta, egyáltalán nincs már meg az a motiváció bennem, hogy folytassam. Túl sokakkal vesztettem el a kapcsolatot a Facebook elváltozásai miatt, borzasztóan áttekinthetetlenné vált a felülete, s tele lett olyan szponzorált kamuhír-forrásokkal, illetve kattintásvadász (clickbait) átverési tartalmakkal, túlontúl szabad és szűretlen terepet adva a gyűlölködésnek és a sérültekkel szembeni uszításnak, ráadásul annyira túlnépesedett az Internetezésre kevésbé érett társadalmi réteggel, hogy már nagyon megelégeltem mindezt. Az Instagram viszont épp oly jó irányba változott el indulása óta, mint amennyire rossz irányt vett a Facebook, így a holnap induló évtizedet én már a Facebook nélkül, az Instagram-ot téve központi elérhetőségemként kezdem meg. Eltelt a Facebook évtizede, leáldozott neki, az új évtized új irányokat kell hozzon. Nélküle. Viszlát, Facebook, Helló, Világ!

Kellemes Szilvesztert és Boldog Óévet Kívánok Mindenkinek, találkozunk a következő évtizedben!

Májusi eső aranyér - tavaszi körkép

Alapvetően egész jól teltek az elmúlt hetek. Sok szép élménnyel gazdagodtam, s több lényeges dologban is stabilizálódni látszódtak dolgaim.

Kezdjük a gépüggyel: a kettővel ezelőtti hétvégén végre át tudtam helyezni minden lényeges régebbi dokumentumot a régebbi laptopokról az új gépemre, ezzel egy jó másfél éven át tartó problémát sikerült megoldani, hogy ne legyenek a főbb fájlok szétszórva, hanem egységesen, egy helyütt lehessen mind. A múlt hét elején vettem a gépemhez újabb 8 gigabájtnyi RAM-ot, ez egyelőre beszerelésre vár, mondjuk talán még annyira nem is sürgős, de jó is lesz, ha majd benne lesz. Egyébként nagyon jól szuperál az új gép, amióta egy USB OTG-s memóriakártyáról bootolásos módszerrel sikeresen rátettem a legfrissebb Windows 10-est, remekül működik minden rajta és rendkívül gyorsan dolgozik. Tehát az, hogy egyetlen perccel a bekapcsológomb megnyomása után már nemhogy bebootolt a rendszer, de minden automatikusan induló alkalmazás is betöltődött teljesen (s az üzemszerű kikapcsolás is mindennel együtt jellemzően 10 másodpercet vesz csak igénybe), ezt ezelőtt elképzelni sem tudtam volna én, aki leginkább az 5-10-15 perces rendszerindítási időkhöz voltam szokva a régebbi gépeimen. Ja, és gond nélkül viszi a 12.800 Kbps-es 720p 60 FPS-s HD videoközvetítéseket is, így panaszra nem lehet okom. Egyetlen dolog kivétel, ez pedig az, amikor az Euro Truck Simulator 2 tök véletlenszerű pillanatokban egyszer csak fogja magát, és se szó, se beszéd alapon kivág az Asztalra, de ennek a legvalószínűbb, hogy az eredetileg csak 8 GB RAM telítettsége áll a hátterében, így azt most beszerelés során megoldhatja a fent említett plusz 8 giga.

A munkában is elég normálisan, rutinosan telik minden, komolyabb problémáktól mentesen végzem a dolgom, így ezzel sincs különösebb kivetnivalóm.

Azonban a közelmúltban az időjárás szélsőséges ugrálásai sajnos többször is meghiúsították kimozdulási terveim, így annak most eléggé híján vagyok, ez tehát eléggé beszürkítette a hétköznapjaimat. Ma mondjuk már végre vállalható idő van, de a hét első felében olyan sokat esett az eső, fújt a szél és annyira le is hűlt a levegő, hogy ez ellehetetlenítette az estis műszakok kezdése előtti kimozdulást. S félő, ez ha lassan is, de rámegy az egészségemre, ha emiatt a ritka borzalmas időjárás miatt nem tudok nyugodtan kikapcsolódni és edzésben maradni. Most pl. nem is vagyok valami jól, elég csúnyán tüsszögtem, miután felébredtem... még szerencse, hogy szabadnapos vagyok s csak holnap kell mennem legközelebb dolgozni. De hogy mindez ma kimozdulásért kiált, az is biztos...

Még a végére annyi, hogy ma a kereken hat évvel ezelőtti Facebook-elhagyásom után ismét úgy döntöttem, hogy egy darabig felhagyok az oldal használatával. Egész egyszerűen némi nyugodt kikapcsolódására vágyok, s ezt már túlzottan akadályozta mostanában a Facebook-használat. Így ma éjjel vettem egy nagy levegőt, és ismét letöröltem a telefonomról a Facebook és a Messenger alkalmazást is. Majd ha úgy érzem, hogy most már ismét alkalmasnak találom magam a célra, akkor újra használhatba veszem, de ehhez most kell némi pihenés. Az Instagramot és a többi oldalt/ alkalmazást (Youtube, Skype, Viber, Gmail, stb.) meghagyom, így aki akar, továbbra is elérhet engem a neten, de Messengerezni nem fogok bizonytalan ideig.

Nem is húzom tovább az időt, megyek ráncba szedni magam, aztán irány Buda kikapcsolódni! Köszi mindenkinek a figyelmet.

Februári áttekintés, illetve mi várható 2019-ben?

Mindenekelőtt szeretnék mindenkinek Boldog Új Évet Kívánni 2019-re, mert ez az idei első posztom itt.

Nos... Kezdjük ott, hogy a Facebookról leszoktam. De most már nagyon úgy hat, hogy végérvényesen... Rájöttem ugyanis, hogy bőven elég nekem, ha csak kb. hetente nézek rá, mert sokkal nyugodtabb, rendezettebb így nekem minden, hogy nem folyton amiatt kell morognom, amiket a Facebookon láttam korábban napi szinten: általam látni nem kívánt, kéretlen, gyenge minőségű, ill. kamu tartalmak tömkelegét. Helyette egy sokkal nyugodtabb, sokkal személyesebb környezetben, az Instagramon kezdem egyre inkább otthon érezni magam, ott ugyanis nem kerül a szemem elé olyan, amire nem én magam iratkoztam fel, ill. amit nem követtem be, ami azonban érdekel, azt ott könnyedén elérem, így az összkép sokkal pozitívabb, könnyebben emészthető a számomra. Lehet, csak túl igényes lettem újabban? Nem tudom, de nem is célom ezen agyalni - a lényeg, hogy Facebookon nem vagyok már érdemben elérhető, s nem is hiányzik. Messengeren meg még annyira sem - üzeneteket tehát már felesleges nekem írni Facebookon, Instagramon viszont nyugodtan írjatok, ott el is olvasok mindent, amit kapok, s ha kell, válaszolok is rájuk, jellemzően néhány órán belül.

A másik, amit mindenképpen ki akarok emelni, az az, hogy elkezdtem összeírni egy konkrét listát azon hardverekről, amiket tervezek beszerezni idén. Igen, ez azt jelenti, hogy várhatóan február közepétől kezdve elkezdődik az általam már nagyon régóta halogatott, de érdemben csak idén januártól megkezdett, s immár kiemelt projektem: egy minden részében vadonatúj asztali számítógép otthonra, amihez az összes hardvert önállóan választom ki és veszem meg hozzá, az összeszerelést meg valószínűleg pár ismerősömmel, ill. családtagommal együtt fogom megoldani. Ez minden eddiginél nagyobb áttörést fog hozni a számítástechnikai életemben: így végre megszűnnének a gamer és videós életemben eddig fönnálló technikai korlátok, s végre gond nélkül tudnék akár Full HD minőségben közvetíteni, ill. videókat készíteni, s nem kéne a mai szinten már nagyon alacsonynak számító 360p-nél megrekedni, ugyanis jelen pillanatban éppen az a fő gond, hogy a mostani laptopjaim nem bírnak ennél többet, az általános közösségi igény a komolyabb videózáshoz viszont már a 720p-nél kezdődik, abból is jellemzően 30 FPS fölött. Na, most így végre lenne módom rá, hogy úgy közvetítsem játékaimat, hogy a 720p 60 FPS minőség már alap lehessen. Aztán később webkamerából is fogok venni egy ehhez kellőt, onnantól kezdve többé nem lesz részemről visszafogott képminőségű tartalom, azt garantálhatom!

Ha az új gép megvan, az az elkövetkező nyolc évre tuti biztosítást fog jelenteni, mivel az idő múlásával fokozatosan tudom majd tovább bővíteni többek között plusz RAM-al, erősebb processzorral, videokártyával, ill. külső kiegészítő hardverekkel egyaránt, mint pl. komolyabb webkamera, mikrofon, monitor, billentyűzet, egér, meg még ami időközben felmerül. A játékokat ugyanis már megvettem, most már csak egy erős vas kell hozzájuk.

Addig pedig hát... Gyűjtögetek minderre pénzt, mert csak maga a gép konfigurációja negyedmilliós tétel, s akkor a későbbiekre tervezett külső hardveres bővítésre még el sem kezdtem összeszámolni, hogy azok még mennyibe fognak fájni, de az is jó eséllyel száz-százötvenezres nagyságrendbe lesz sorolandó. Szóval... A minőségért fizetni kell, a fizetésért pedig meg kell dolgozni.

Szerencsére a munkavégzésemmel fokozatosan egyre kevesebb a gond, egyre korrektebbül és gyakorlottabban végzem, így nem kell attól félnem, hogy bármi különösebb gond érne engem e téren. A legrosszabb esetben is legfeljebb érdemi előrelépésre nem lesz lehetőségem belátható időn belül, de hogy a már meglévő rész jól működik, az biztos. Most péntek este kaptam is egy kisebb dicséretet a heti teljesítményemre a főnöknőmtől, ami már csak azért is roppant fontos, mert egyébként amikor ezeket a sorokat írom, már egy hete folyamatosan köhögök az esti és reggeli időszakokban, bár napközben ez valahogy sokkal visszafogottabb. De szóval a lényeg az, hogy ha ilyen módon némileg legyengítve a betegség által is sikerült jól ellátnom a munkám, akkor amint kigyógyulok ebből a valószínűleg vírusfertőzésből, akkor aztán pláne minden a legnagyobb rendben lesz. Úgyhogy: lássuk mindezt csak optimistán! :-)