A legutóbbi, áprilisi kiírásom idején még álláskeresésről írtam. Nos, mindenekelőtt lássuk, mi lett a végeredmény.
A MÁV-Csoportnál a FLIRT motorvonat vezető gyakornok képzésre jelentkeztem áprilisban, azzal el is jutottam egy jól sikerült tesztírásig, azonban ezt követően a személyes beszélgetés során a veleszületett szívbetegségem címén elutasítottak. A HVG Állásbörzén szintén nem volt átütő sikerem a cégek többségénél, talán a kecskeméti Mercedes-Daimler Magyarország valamilyen szinten kivételt képez ezalól, mert ők noha akkor épp nem tudtak pillanatnyilag elérhető állást ajánlani, de mivel az életrajzom és személyes beszélgetés során szimpatikusnak találtak, így azt a visszajelzést kaptam tőlük, hogy ha lesz olyan munkakörük, amire alkalmasnak találnak, felkeresnek. Hát, azóta még nem jött tőlük megkeresés, na de erről most csak így ennyi a tények rögzítése végett, ez volt tehát a kevésbé sikeres a tavaszi karrierépítési kísérletemnek, most pedig jöjjön a sikeres rész részletesen.
Szinte napra pontosan fél évvel ezelőtt, 2018. május 10-én délután egy lipótvárosi sétám sorám kaptam egy telefonos megkeresést a Nem Adom Fel Kávézó és Bárból az egyik ottani műszakvezetőtől, Ágitól (aki azóta is az egyik legfontosabb főnököm), hogy mivel ott korábbi alapítványos létem miatt már ismernek, így ha épp nincs állásom, volna-e kedvem a kávézóban dolgozni? Természetesen azonnal igent mondtam, ezzel megindítva azt a folyamatot, ami azóta abszolút be is vált számomra. Május közepén volt tehát néhány próbanapom felszolgálóként és konyhai kisegítőként egyaránt, végül az elsődleges befutó karrierem a felszolgálás lett, így némi adminisztrációt és egyeztetést követően 2018. június 4-én beléptem a Nem Adjuk Fel Szociális Szövetkezet aktív munkaállományába mint felszolgáló.
Júniustól Augusztus végéig felszolgálóként dolgoztam végig, egész jól is ment, szeptemberre viszont a változatosság kedvéért átkértem magam Áginál a kukták közé. Na, ez viszont leginkább bukás volt: a konyhán nem tudtam felvenni az ott kellő munkavégzési tempót, egy ízben ráadásul a jobb hüvelykujjamat is sikerült elég csúnyán és fájdalmasan megégetnem, így még az ujjégetés napján visszakértem magam Áginál a felszolgálásra, így az októbert már ismét felszolgálóként indítottam. Szóval ez egy húzós lecke volt számomra, de legalább javarészt kitanultam, mit hogyan kell intézni egy konyhán, még ha gyors nem is tudok lenni benne, de legalább nem állok tanácstalanul a továbbiakban, ha ilyen témában kell egyszer valahol helytállni, hanem tudni fogom, mit hogyan kell intézni.
Míg a nyáron javarészt délelőttös és kora délutános felszolgáló voltam, s a konyhán is leginkább csak délelőttől délutánig voltam, addig az októbert már estisként kezdtem. Amíg néhány munkatársamnak ez büntetésnek hat, hogy esti műszakba osztják, nekem ez inkább pont, hogy még jobban is fekszik, mint az ebédeltetési, úgyhogy azóta ismét jó minden.
Október második felében jött az eddigi legújabb lényeges változás, ami már a jelenemhez vezet: két, egyszerre pultos és felszolgáló kollégánk közösen, együtt léptek ki a kávézó állományából, így jöhetett szóba számomra a gyakorlatban is az, ami augusztus végén még csak felvetés szintjén merült fel: pultosnak is jelentkeztem. Október végén tehát megindult a pultosi betanításom is, ami szerencsére egész jól megy azóta is, így mostanra már biztos, hogy a pultos lét válik itt számomra elsődlegessé.
Amiről pedig a mostani bekezdésben írok, ez pedig már a belátható jövőmre vonatkozik mint célkitűzés: mivel az egyik, október végén kilépett kollégánk hatórás műszakban dolgozott, a jövő évre én is becéloztam a napi négy helyett immár napi hat órában munkát. Ez egyelőre vezetőségi elbírálásra vár, de ha most az év végéig elég jól végzem a munkám mind a pultban, mind felszolgálóként, úgy bízom benne, hogy sikerül elérnem ezt a célt, ami igencsak jelentős rangi előrelépést jelentene számomra.
Szumma szummárum, száz szónak is egy a vége, így mindent összegezve elmondhatjuk: öt hónap alatt egy univerzális, ún. "Jolly Joker" munkavállalóvá váltam a Nem Adom Fel Kávézó és Bár munkatársai között, aki szinte minden, a kávézó működtetésében lényeges feladathoz ért, így azt látom el, amire épp szükség van: félig pultosként, félig felszolgálóként látom el szerepemet, s nagyon szeretem a munkakörnyezetemet, a munkatársaimmal és a főnökséggel is jól kijövök, s a fejlődési lehetőségeket is fokozatosan aknázom ki, panaszra tehát nincs okom. Igyekszem tehát mindent megtenni azért, hogy ez a mostani jólét fenn is maradhasson, mert bizony mára az is elmondható, hogy szívügyemmé, hívatásommá vált, amire gyermekként még nem is gondoltam, hogy valaha eljöhet számomra: a vendéglátóipar.
Most tehát megyek is dolgozni, mert a héten minden hétköznap 18-22 óra közti műszakban vagyok, s nem akarok kimaradni a jóból. Aki szeretne tehát engem munka közben látni, a Nem Adom Fel kávézó és bárban hétköznap esténként megtalál. Ott találkozunk! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése