A feje tetejére állított év dióhéjban: 2020/2021

Nagyon sokszor bennem volt az mostanság, hogy ide is kéne írjak valami újat, de egyszerűen... Nem állt össze a fejemben semmi, hogy mégis miről s mikor lenne a legjobb.

Ott tartunk, hogy majdnem egy teljes éve nem írtam már ki itt magamból semmit, pedig többet fordult ezalatt a világ velem és körülöttem egyaránt, mint máskor négy év alatt.

Ugye bejött tavaly március közepén ez a hülye járványhelyzet, ami minden addigi elképzelést felülírt. 2020 július végétől október elejéig az újpalotai Pólus Center Tescoban dolgoztam áruminőségi ellenőrként, aztán viszont az egekbe szöktek a járványügyi számok és minden bezárt, ami szóba jöhetett volna addigi munkám utódjaként, így hosszú ideig munka nélkül maradtam. Lett volna időm tehát írni ide, de az első bekezdésben írtak miatt ez eddig elmaradt.

A megoldást végül a 2021 áprilisi enyhülés okozta nyitási hírek hozták, amikor is végül sikerült egy olyan álláshirdetést találnom, ami ténylegesen is bevált és ami immár öt hete a munkám; ez a budaörsi IKEA lakberendezési áruház étterme, ahol éttermi tálalóként helyezkedtem el. Ezzel pedig, hogy bekerültem az Ikeához belsősként, gyakorlatilag idestova nyolc teljes évnyi rajongásom tudott beteljesedni, ugyanis még anno 2013 tavaszán kezdtem először önállóan kijárni a budaörsi Ikeába, és amíg ismerőseim többsége a zuglói áruházat kedveli jobban, én már akkor is inkább Budaörsre jártam ki szívesebben az ottaniba. A soroksári akkoriban még legfeljebb egyes személyek távoli vágyálmaiban létezhetett...

S talán ebben az egészben abba a legdurvább belegondolni, hogy életem legelső párkapcsolati szakítása is éppen az IKEA áruházon belül zajló ellentétekből eredt ezelőtt szűk kilenc évvel, bár az még az Örs vezér téri áruházban zajlott, de néhány évvel később pont ugyanazon volt barátnőmmel együtt látogattunk ki egy ízben a budaörsi áruházba is... Szóval ennek az előzményei, hogy én most ennyi év után belsős lettem, fordulatosabb és bonyolultabb, mint azt bárki hihetné.

És akkor arról még csak nem is beszéltem, hogy öt éve még az akkori csoportos 500+ vasúti túra személyes megszervezése is részben az Ikeában zajlott, amit azért említek most, mert idén nyáron is lesz ilyen csoportos vasúti utazás, már félig készen is van a szervezése, bár még kissé képlékeny, de kezd látszani az eredménye. A munkámon kívül javarészt ennek a szervezésén dolgoztam eddig így az idei tavasz végétől kezdődően, talán ez lesz az idei nyaram legfontosabb két napja, amikorra ez beteljesül.

Mivel engem még 2021 február/március fordulója körül kapott el ez a nagy népi vírus, de lényegében egyetlen napomat ütötte csak ki, utána teljesen simán kigyógyultam belőle, én egyelőre nem jelentkeztem az oltásra, mert most két napja a budaörsi kormányablakban így is el tudtam intézni, hogy a pozitív ellenanyag teszteredménnyel én is jogosulttá váljak a védettségi igazolványra, amit most a napokban fogok tudni átvenni postán, onnantól kezdve pedig lényegében tök szabad nyaram lesz, az ugyanis egészen 2021. augusztus 30-ig lesz érvényes.

Csomó mindent írhatnék még, de mivel amikor ezen sorokat írom, éjjel negyed 1 elmúlt, nekem meg 8:20-kor ébresztő van, mert 11 órától műszakban vagyok, így muszáj vagyok ezen a ponton befejezni ezt az írást. Viszont ne feledjétek: ami késik, nem múlik, MÁV. Szóval ha ennyit kellett is várni itt az új posztra, de végül most csak eljött ennek is az ideje. Így meg már végre egyszer nyugodtan tudok majd aludni amiatt, hogy csak sikerült végre mindezt kiírni magamból. Na, jó éjszakát!