Holnap egy jelentős szünet után ismét Székesfehérvárra látogatok el, ezúttal Édes Danival járjuk be a város javát.
Sóhaj... Belegondolva, hogy amikor a legutóbb voltam bent a városban (ma pont fél éve), aznap bontották le a fehérvári állomás 62 évet megért II. számú állítóközpontját, avagy közismertebb nevén irányítótornyát... azóta csak átutazóban voltam Fehérváron. Nehéz szívvel fogom a helyét nézni a zónázóvonatról leszállva, nem kizárt, hogy be is könnyezik odaérve a szemem belegondolva, hogy nem nézhetem soha többé oly magasról az egész állomást.
2016. November 17-én lesz másfél éve, hogy én magam is ott voltam A Toronyban. Mivel már akkor szinte biztosra tudható volt, hogy már nem sokáig fog állni e hatalmas épület, kihasználtam az alkalmat és sokat filmeztem benne. Azonban ekkor még komolyabb közzétételi tilalom állt fenn, ugyanis akkoriban a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő és a MÁV a bontás körüli civil ellenállásba ütköző perpatvar miatti hírnév-féltés címén különös figyelemmel követett minden ilyen akciózást.
Mostanra viszont, hogy az épület lebontásán kereken fél éve túl vagyunk, úgy gondoltam, nem húzom tovább az időt és megemlékezési céllal előkotortam a laptopomon tárolt nyers videókat és összeállítottam belőlük egy kisfilmet annak reményében, hogy hátha így még többen rájönnek, hogy mekkora értéket veszettünk el ebben az abszolút egyedi építészeti megoldásokat és egy kiváló kilátást is magával temetett toronnyal.
Hazaérve jelentkezem majd, hogy milyen volt Fehérváron, addig pedig itt az említett kisfilm A Toronyról:
Sóhaj... Belegondolva, hogy amikor a legutóbb voltam bent a városban (ma pont fél éve), aznap bontották le a fehérvári állomás 62 évet megért II. számú állítóközpontját, avagy közismertebb nevén irányítótornyát... azóta csak átutazóban voltam Fehérváron. Nehéz szívvel fogom a helyét nézni a zónázóvonatról leszállva, nem kizárt, hogy be is könnyezik odaérve a szemem belegondolva, hogy nem nézhetem soha többé oly magasról az egész állomást.
2016. November 17-én lesz másfél éve, hogy én magam is ott voltam A Toronyban. Mivel már akkor szinte biztosra tudható volt, hogy már nem sokáig fog állni e hatalmas épület, kihasználtam az alkalmat és sokat filmeztem benne. Azonban ekkor még komolyabb közzétételi tilalom állt fenn, ugyanis akkoriban a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő és a MÁV a bontás körüli civil ellenállásba ütköző perpatvar miatti hírnév-féltés címén különös figyelemmel követett minden ilyen akciózást.
Mostanra viszont, hogy az épület lebontásán kereken fél éve túl vagyunk, úgy gondoltam, nem húzom tovább az időt és megemlékezési céllal előkotortam a laptopomon tárolt nyers videókat és összeállítottam belőlük egy kisfilmet annak reményében, hogy hátha így még többen rájönnek, hogy mekkora értéket veszettünk el ebben az abszolút egyedi építészeti megoldásokat és egy kiváló kilátást is magával temetett toronnyal.
Hazaérve jelentkezem majd, hogy milyen volt Fehérváron, addig pedig itt az említett kisfilm A Toronyról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése