Mozgalmas tegnap

A tegnapi napra eléggé könnyen rá lehet mondani, hogy sztrádadélutánt tartottunk. A Gazda család egy összejövetelt tartott Siófok déli végén, ÁkosSKA és Giorgio anyjának bátyjáéknál, és a fiúk közül az előbbi teljesen elkötelezettnek érezte magát arra, hogy menjen, az utóbbi viszont csak az én jelenlétem biztosítása ellenében volt hajlandó eljönni Pestről. Piliscsabáról indultak a fiúk szülei (Ági és Pista) és Ákos, de onnét embert próbáló feladat volt a fagyból kiszabadítani a félbusz Nissant, másfél órát szenvedtek vele. A találkozó a Március 15. téren történt meg, ahonnét 90 km az M7-en. Folyt köv.

Folytatás 2009.02.26-án: Tehát, ott tartottunk, hogy végigmentük az M7-et, ami alatt végig kb 105 km/h-val nyomtuk a gázt (amíg a többiek fékeznek, akkor is tövig), és összesen másfél óra alatt érkeztünk meg a célpontunkhoz, ahol a család szélsőbbik része már indulni készülődött, "hála" a "korai" megérkezésünknek, ők ugyanis a 15:10-es vonattal indultak haza Pécsre, és Inercsre (jól írtam le vagy sem a Siófoktól harmadik falu nevét?). A többiek azonban maradtak, így egy nagyon hosszasan elnyúló beszélgetés vette kezdetét, ami által a családjuk többi része is megismerhetett, ott voltunk tehát én, Geri, Ákos, Ági, Pista, és a bentlakók (Geri keresztapja és a felesége). Gerinek szemére hányták a keresztapjáék azt, hogy miért jár ilyen ritkán össze a családdal, szinte sosincs velük, mintha ők nem is léteznének, mivel Karácsonykor is ígérete ellenére nem ment el hozzájuk, hanem nálunk volt, sőt Szilveszterkor is ugyanez volt a helyzet, de akkor még csak ígéretet sem tett. Én azonban nem hagyhattam, hogy így szégyenkezhessen Geri, de nem sikerült eléggé jó kifogást találnom arra, hogy miért nem jár el hozzájuk (próbáltam azt, hogy "mert a pestiek úgyse mennének el", de erre ők az unokatestvéreivel jöttek, akik elmondásuk szerint szintén 30-40 évesek és pestiek, de mégis kijárnak hozzájuk). Mindegy. Egy idő után átmentünk más témákra is; a számomra egyik legfőbb az volt, amikor észrevette a Keresztapa az E51-emet, és elmondta, hogy ő kétszer vett E51-et, és bár mindkétszer ellopták tőle (szívás!), mégis tervezi, hogy harmadszor is azt vegyen, amiben a gyorsan csökkenő ár és a továbbra is nagyszerű tudás játszik fő szerepet (2007 végén, amikor megjelent hazánkban, még 70-80.000 forint körül adták, azután bár eleinte csak lassan, de elkezdett csökkeni az ára - 2008 közepén már 65-70.000, 2008 végére már 47-60.000, mostanra pedig már 32-60.000 forint között lehet megvenni kártyafüggetlenül (60.000 forint az arany- vagy bordószínű változat, a "sima" fekete vagy szürke max 52.000), de a hónap közepén Pannonosan már 26.000-ért is láttam az Arany János utca metróállomásnál lévő GSM-boltban)! Azután este 7-kor úgy döntöttünk, hogy ideje indulni, úgyhogy elkezdtünk csomagolni, és negyed 8-kor már indítottuk is a motort (a verdán), de most mivel két kocsi parkolt a kertesházuk előtt, így egyikbe Ági és Pista szálltak be, a másikba (amivel a többségünk odafelé jött) én, Ákos és Geri szálltunk be, és az utóbbi vezetett, de most úgy, hogy végig a szülők nyomába voltunk az M7-re fölérve - eleinte végig előttünk, majd az utolsó 30 km-től végig mögöttünk voltak, míg a BAH-csomópontnál el nem váltak az Alkotás utca felé menve, míg mi onnét visszafelé is a Hegyalja úton folytattuk utunkat. Mi ezután a Ferenciek terén és az Andrássy úton át a Király utcába hajtottunk, a Sirály kávézóba betérni, Ákosnak ugyanis ott kellett lennie 9-re, mert egy filmvetítésben ott ő volt az egyik fő szervező, úgyhogy én és Geri otthagytuk, mert nem kívántunk ott maradni, helyette mi visszamentünk a kocsiért, és áthajtottunk a Hostelhez, pontosabban először a Reáltanoda utcába, mivel csak ott volt szabad parkolási hely, azután gyalogoltunk csak át a Hostelbe. Mint kiderült, alig két nappal a legelső ottlétem után a recepcióhoz egy új lány került, aki alig húszéves, és Kispest-Pestszentlőrinc határánál lakik, és neki Geri megígérte, hogy majd hazaviszi a kocsijában. De erről majd egy kicsit később. Addig is, a Hostelben töltött másfél óra alatt olyan diszkótáncot csaptunk, amilyenen én rég voltam (már, ha egyáltalán voltam). Ezalatt az idő alatt a Hostel hotspotjával letöltöttem azt a számot, amire korábban a Gólyatáncot nyomtuk, nevezetesen a B# / S.B.S. - Mueve La Colita-t, amit már régóta kerestem, de az S.B.S.-ről nem tudtam, így korábban nem tudtam ráakadni, mostanra viszont sikerült. (Hogy erre NonóManó milyen könnyen megtanulta már tegnap a Gólyatáncot alig három próbálkozás után, az aztán teljesítmény, majd arról is rakok föl YouTube-ra videót, amint azt is rögzítettem. Apropó: raktam föl új videókat YouTube-ra, megnézhetitek, közte van a Gólyatánc próbájáról készült felvétel is, amit még Januárban a suli pincei tornatermében vettem föl, és majd később összehasonlíthatjátok a Nonó és én-féle előadást is, amint azt is kellőképpen begyakoroltuk!) A tánc után mindhárman otthagytuk a Hostelt, mentünk vissza a kocsihoz, és beindítottuk a gázt az Astoria felé, útközben felhívtam anyut, hogy változott a helyzet, mert hazakísérjük a csajt, és így csak Éjfélre lesz garantált a hazaérésünk, és miután ő is belement a dologba, áthajtottunk a Kálvin téren át az Üllői útra, majd Kispest, Vécsey utcánál elkanyarodtunk, mert ott lakott a csajszi. Visszafelé menet tudtam meg Geritől, hogy alig múlta fölül a huszat (Január végén volt a 20. szülinapja), szóval el lehet mondani, hogy nagyon korán jutott egy igen jó munkához, tekintve, hogy vendéglátói szakos az Árpád híd közelében lévő koleszban. Mondtam is: "egész szép karrier áll előtte". Visszafelé először az Ady Endre utcán hajtottunk végig, majd Határ út, aztán ismét Üllői út, Kiskörút, Erzsébet tér, Október 6.-a utca, Szabadság tér, Ndor utca, Vértanúk tere, Báthory utca, Bajcsy-Zsilinszky út és parkolás. Geri is úgy döntött, hogy még bejön egy köszönőre, meg egy kevés mondatváltásra, úgyhogy 3/4 12-re hazaértünk, és egy részletét a kalandnak (főleg, hogy mennyire befagyott Ákosék indulása előtt a kocsi) elmeséltem Anny-nak, aztán Geri visszament a Hostelbe, én pedig 1/2 1-re kerülhettem ágyba. El lehet mondani, hogy király nap volt, köszi Geri és Gazda család, én nagyon élveztem ezt a sztrádanapot!