VIDÁMPARK :)

Tegnap délután aztán volt valami naon spécikúl dolog...miszerint 2001 óta először vagyunk benn a Városligeti Vidámparkban! Húúú, apummal, NonóManóval és nagyimmal együtt már 3 napja elterveztük ezt, NonóManó és én pedig már akkor majd' kirobbantunk az örömtől...

Tehát tegnap délre mentünk át a nagyimhoz egy jó "kis" ebédre, ami húslevesből, sült húsos rizsből, zöldbabfőzelékből és egy jókora adag kakaós tejbegrízből állt :) Aput ott vártuk, hogy jöjjön, aztán úgy 13:30 körül meg is jött. Pár perccel később már indultunk is :), de gyalog végig :-@ Na mindegy. Útvonalunk a VII. ker. Rózsa utca 29 (itt lakik a nagyim) - Rózsa utca - Szenes Hanna Park - Rózsa utca - Király utca - Városligeti Fasor - Dózsa György út - Hősök tere - Dózsa György út - Állatkerti körút - Vidámpark felé irányult. Megérkezve oda, először is nagyokat hüledeztünk a kimagasló árakon, de túlélve ezt is, megvettük a 4 "jegyet" (ami valójában egy zöldessárga papírkarkötő), majd beléptünk a bejáraton...
Én és NonóManó között jókora vita indult, hogy mihez kezdjünk előbb: a Looping Stars nevű hullámvasúthoz vagy a Lézer Dodzsemhez. Végül (nagy nehezen) én kerültem ki győztesként a dodgemezés mellett :) Ott én és apu zöld; mama és NonóManó piros kocsit választott. Aztán tippeljétek meg, hogy a pontversenyben kik nyertek! Ha a piros a tipp, kaptok egy-egy karót; azonban ha zöld a tipp, okosak vagytok, hiszen mi Nonómanóék ellen 90-30 pontra nyertünk, a zöld csapat legjobbja (2 ilyen akadt) 180 pontra teljesített. Tehát, mi, zöldek összesen mintegy 500 ponttal győztük le a pirosokat! Jeee XD
NonóManó ezután ráült a Towerre (30 mp volt az egész...), majd el is jött onnan :) Na jó, ennyit erről, jött a tükörútvesztő. Én ott 2x választottam tévesen utat, de harmadjára sikerült eljutni a kijárathoz, osztán ezzel is végeztünk. Na ekkor jött NonóManónak a Looping Stars, amire 3x ült összesen föl, és végig nagyon élvezte.
// 2008.08.14.: Folytatás: (Egyrészt ma van a névnapom, ezért is :-)))) Tehát, a Looping Stars után még közel nem volt vége a dolgoknak, ne legyenek illúzióitok! :-O Tehát: ezután odamentünk az óriáskerékhez, be is álltunk a sorba (mi hülyék...), de minek, ha egyszer pont akkor romlott el? Ugyan ment tovább körbe-körbe, de szerelőt kellett hívni. Na, ezt nem vártuk ki.
Ezután beültünk én, apu, és NonóManó szimulálni a Szimulátort (aki nem ismerné: ez egy olyan játék, ahol egy űrhajóféleségbe beülnek 12-en, és néznek egy HD 16:9 képernyőt, amin egy extrém hosszú virtuális űrhullámvasútpálya jelenik meg. És minden egyes föl-le-jobbra-balra menetnél az űrhajó is ide-oda dől, szal tisztára az az érzésünk, mintha tényleg ott ülnénk benne a virtuális űrhajóban. Ennek a 3D-4D fejlesztője a SimWorx.) Ebbe kétszer ültem én egyedül bele közülünk, és mindkétszer nagyon élveztem!
Következő útirányunk a szellemvasút felé vezetett, amely azonban valószínüleg látogatásunk mélypontja lehetett, ugyanis abszolút nem volt para, nem volt még ijedés sem, szal gyakorlatilag (bár arra is kétszer is képes voltam felülni valamiért) full unalom volt az egész. Ebben tehát nagyot csalódtam.
Nem sokkal később beültünk mindnyájan a mesevasútba, amely egy naon kiVONATolt változatát mutatta be a Petőfi-féle János Vitéznek. Ez se volt túl jó. Mégis, NonóManó és nagyi mégegyszer beleültek - ekkor én és apu a dodzsemhez mentünk át - de az is meghibásodott az alagútban - és itt jön a lényeg! - és egy pillanat alatt lángra kapott a motor. Még szerencse, hogy senki sem sérült meg odabenn! (Eközben tovább nyomatták a vonatot a hülye vezetőék...LOL...)
Na itt jött számomra a tetőpont a dodzsemezéssel, ugyanis miután beálltam a sorba, egyszer csak látom, hogy Erkeles ismerősök - Beliczki Krisztián [Titó], Bere Attila, és Boda Viki is jön ki az előző menetből...persze egyből Viki vett észre, én viszont Titót láttam meg először. Ők egyébként NonóManó "évfolyamtársai" (ugyanúgy 7. B-sek lesznek mostantól, csak ők nem a Gárdonyiban, hanem az Erkelben), akiket az Erkelben töltött két évem alatt volt lehetőségem megismerni. Egyébként az övék az általam az Erkelben ismert jelenlegi osztályok között a legismertebb; az ottani tanulók több mint 75%-át ismerem (jól). Na egyből együtt kezdtünk el dodgemben "irtani" egymást, így négyecskén :) Ezért volt csak az egyébként, hogy vagy hatszor ültem dodgembe, mert ebből 5x velük együtt ültem be egy kivétellel, amikor csak egyedül.
Ekkor azonban következett a záróra - 20 óra...úgyhogy eddig tarott a bennlétünk - bár NonóManó még 2x tudott Looping Starsozni, Vikiék meg Break Dance-ezni, de ezután már mindannyian irány a 72-es troli. Vikiéket ekkor tíz percre szem elől vesztettem, de ezután - éppen, amikor megjött a 72-es troli a Fővárosi Nagycirkusz megállójához - megjelentek ismét, és együtt tudtunk rá felszállni. Ők aztán már egyből a Bajza utcánál elhagyták a trolit - mentek az Andrássy út felé - de mi mentünk tovább, bár nagyim is leszállt az Izabella utcánál - ment a 73-mas / 76-os troilhoz. Mi pedig a Bajcsy-Zsilinszky útnál végeztük utunkat a trolival, mert onnét már csak hazáig gyalogoltunk. Otthon még megmutattam apunak a még júliusi fotókat a Netidőkös találkozóról, mert ő neki még nem volt erre eleddig ideje, aztán..."eddig tartott a blogírás, a honlapunkat a Netidok.hu címen találják, a legutóbbi bejegyzések pedig a Bloggeren elolvashatók. Gál Marcellt és baráti körét halloták, viszonthallásra. Zárószignál."