2009. március 8., vasárnap
Hosszú éjjel
Ez a hétvége is eljött. Méghozzá nem is akármilyen formában, mivel ma hajnalban negyed ötig atombomba kellett volna, hogy kirobbantson a géptől, mert addig nyomtam ma hajnalban a Gates of Troy-t, persze rajtam kívül addigra már mindenki aludt itt Piliscsabán, de nem zavart! :D Aztán tessék, kevesebb mint 4 és fél óra után megint itt vagyok! Na ehhez mit szóltok? És úgy érzem, hogy sikeresen kialudtam magam ezen a nem túl hosszú (Sőt, nagyon rövid) időn belül! Maratoni éberségi versenyt rendezzünk? :D
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
9 megjegyzés:
Szerintem majd hétfőn leszel álmos, amikor suliba kéne menni. De azért néha jó az éberségi verseny is, bár én már nem bírom sokáig a fennlevést. Viszont annak idején nagyon jók voltak azok a napok amikor semmit sem aludtam hanem valami sokkal érdekesebbet csináltam. Hogy-hogy Piliscsabán vagy? Anny jól van?
Úgy, hogy Gerivel kijöttem este, előtte rendesen szerencsétlenkedtünk, mert pont lekéstük az előző vonatot, így aztán mivel későn értünk ide, úgy döntöttünk, hogy itt maradunk erre az éjszakára, és hát itt ragadtunk a gép előtt. Annyal minden rendben!
:-)))
Azért bírod ennyire, mert még fiatal vagy! :) 15 év múlva meglátod! :)
Bizony-bizony! Ifjan még én is bírtam az éjszakázást, nem mindig, de nem is ritkán, most viszont...
Hát nagyon nem! Másnap meg hiába iszom kvt, világon semmit sem használ, max annyit hogy finom, ha finom!
Kíváncsi vagyok, ma (hétfő) este mennyire leszel friss, Marci!:-)
Ja igen, jól vok!:-)
Anny, vok??? :D :D :D
Ja, vok mint kínai sűtőalkalmatosság!:-D
Marci szok úgy rvdtni h vok azaz vagyok, én meg átvettem tőle...
Na most télleg nem segít a kávé sem, tegnap este Nonóval ingeynjegyet kaptunk a Müpába Mozart Figaro házasságára este 7-re. No most úgy gondoltam, hogy ez biztos egy keresztmetszet, vagy zenekari átirat lesz, merthogy a Fesztivál zenekar játszott, és majd jól befejezik max 9-kor, de éjjel fél 11-ig tartott. Igazi színpad nem volt, de azért jelzésszerű díszlet akadt, meg az énekesek is beöltöztek kissé korhű ruhákba, és nagyon de nagyonszépen énekeltek, de a legnagyobb szám a Fischer Iván volt, aki levezényelte az egészet a szép varázspálcájával, élmény volt előlről nézni, mert mi a zenekarral szembeni karzatra osonhattunk be az ingyenjegyünkkel, ami oda szólt, ahol volt üres hely...
Fúúú jó hosszú mondat volt ez az előadásnak megfelelően!:-)
Bevallom, az előadás első pár percében megeredt a könnyem, akkora élmény volt ott ülni, látni és hallgatni a csodás Mozart zenét!!! És Nonó is iszonyúan élvezte. Pedig előttte, amikor szálltunk le a hévről, a telefonján SuperNem számot hallgatott kihangosítva, mondván, hogy ez ezerszer jobb, mint amire megyünk. Ráadásul értettük is miről szól, kivetítették magyarul a szöveget (olaszul énekeltek).
Nonót lenyűgözte a FischerIván, azt mondta látszik az arcjátékán, hogy jó ember lehet a hétköznapi életben is, és ezt most visszaigazolta a főnöknőm, aki tudja, mert klasszikus zene megszállott, minden komolyzenei koncerten ott van, tőle kaptuk a jegyeket. Meg Nonó erősen figyelte a két kürtöst is, ugye ő is kürtöl, csak sajna abba akarja hagyni, utálja az órákat, a szolfézst, mert fáradt, és elveszi a szabadidejét. A kürtösök régi hangszeren játszottak, amin nincsenek nyomógombok, csak tologatni kell a hangszert, de ha izzad a kezed, nem jó, mert tapad stb., szóval izgi volt, de ezeknek úgy látszik nem izzadt!:-) Azt mondta Nonó, hogy mit nem adna érte, ha ő is így játszhatna egy zenekarban, és előadás végén őt is tombolva ünnepelnék az emberek, de aztán gyorsan visszakozott, hogy ó mégsem,abba fogja hagyni mindenképpen...:-(((
Aztán kb fél 12-re értünk haza, Marci persze még a gépnél volt, és ugye fiam ÉN VOLTAM AZ ATOMBOMBA, aki lerobbantott a gépről!:-D
Pontosan! :D
Megjegyzés küldése