Kigyulladt egy metró a Dózsa György útnál

Ma reggel 7 óra körül komoly műszaki hiba keletkezett a 3-mas metró egyik szerelvényében, aminek következtében a Dózsa György útnál a szerelvény egyik középkocsija szabályosan kigyulladt. Haláleset szerencsére nem kísérte a problémát, viszont a közlekedés a vonal Deák Ferenc tér és Árpád híd közötti szakaszán az eszméletlenül tömött csuklós Ikarus pótlóbuszok miatt pokolivá vált. Ez nagyon sok osztálytársunknak hihetetlen próbát váltott ki a suliba jutáskor, különösképp Gellért "Zuzmó" Dani, Fari és Girtuskij Igor számára vált lehetetlenné az időben való suliba érkezés. Dani először 7:35 tájt hívott Fari mobiljáról, hogy "itt vagyunk az Árpád hídnál, milyen busszal juthatunk be a suliba leggyorsabban?" Mondtam neki, hogy 133-as busz a Lehel térig, aztán 15-ös busz a Kossuth térig az ideális választás...ezután ők viszont fél órán át szerencsétlenkedtek az Árpád hídnál, mert nem találtak rá a 133-as végállomására... Akkor vált csak igazán súlyossá a helyzet, amikor beértem a föciterembe, és láttam, hogy lehettünk kb 7-en-9-en, akik benn voltunk az osztályból... Egyből tudtam, hogy ez a metrólezárás miatt van, azonban én erről addig nem tudtam, arról meg végképp, hogy miért lett lezárva, egyáltalán csak akkor tudtam meg, hogy egyáltalán lezárták, hogy Dani az első hívás alkalmával erről értesített, szóval "egy kicsit" megdöbbenten fogadtam ezt a szokatlanul alacsony jelenlétszámot, és ez jelzőcsöngetésig így is maradt (!!!), csak utána kezdtek 8:05-ig beérkezni a többiek nagy része, mire az igazgató-helyettesünk bejött, szerencsére már benn volt az osztály kétharmada, úgyhogy megnyugodtam. Azonban amikor becsöngetés előtt pár másodperccel ismét rezegni kezdett a mobilom, egy kicsit megijedtem, hogy "már megint mi történhetett Daniékkal?" Persze, hogy ő volt a hívó. Felvettem, figyeltem, hogy mit mond, de padlót fogtam az elrettenéstől. Kiderült, hogy fél óra nem volt nekik elég, hogy megtalálják a buszmegállót, hiába mondtam nekik, hogy "az a Váci út Duna felőli és az Árpád híd északabbi oldalán van", nem akadtak rá, és főleg, hogy még mindig ott voltak! Na, ekkor már tudtam, hogy rájuk nem lehet számítani az első órán. Mondtam nekik, hogy "ott van a pótlóbusz, gyertek be azzal!" Dani szerint azonban "a pótlóbusz az olyan, mint a szardínia" - tehát arra felszállni és arról leszállni bizony nem könnyű feladat annak ellenére, hogy az Árpád híd az maga a végállomás volt a pótlóbusznak...

Miután a megszokott 5 perces késése után beérkezett Vali néni, a tanárnőnk és egyben igazgató-helyettesünk, úgy döntött, hogy mivel sokan elakadtak az iménti eset miatt, és mivel többeknek azt pletykálták be, hogy "Vali néni nem ma íratja meg a röpdogát", így következő föciórára halasztotta azt el. És szinte pontosan fél kilenckor érkeztek be a terembe a Daniék...

De hát természetesen ebben benne volt az is, hogy suli és ebéd után el kellett menniük az Akácfa utcába, hogy hivatalos igazolást kérjenek a késésért, bár ugyanígy járt Pintér Dóri is, aki ugyanezen ok miatt már be se ért az első órán.

Most vonjátok le a konklúziót és gondolkodjatok el ezen ügyön!