http://ipon.hu/?news=4873
Elolvastam a fenti linken található rövid hírt. Azon felül, hogy szerintem az egyenlő jogokat kissé felborítja a módszer - diszkrimináció -, mindenképpen érdekes. Világszerte el kellene ismerni a játékfüggőség ezen ágát is, s ha szükséges, kezeltetni, mint ahogy ezt teszik pl. az alkoholisták esetén. De nem én akarom ezt megoldani, csak hirtelen ez jutott eszembe.
Volt szerencsém MMORPG-vel huzamosabb ideig játszani, s elmondhatom: amitől félnek, sokszor igaz. Igyekeztem én is ésszerű keretek közé szorítani a játékot, de amikor a csapat úgy dönt, hogy most akkor elmegyünk együtt főszörnyeket (boss-okat) őlni, s az én figurám az egyik létfontosságú support karakter, nehéz azt mondani, hogy nem megyek. Vagy kisebb csapatban megyünk szükséges holmikat gyűjteni (farmolni)...
Eleinte én is elég álmos voltam, aztán megtanultam nemet mondani, végül abbahagytam a játékot. Kissé antiszociálissá tesz, ha egy boss leölése vagy farmolás közben valaki arra figyelmeztet a hátam mögül, hogy már éjfél is elmúlt. Igazából ebben látom inkább az MMORPG veszélyeit, nem abban, hogy az alkalmazottak esetleg fáradtabbak. Bár ez sem utolsó, főleg ha életekért felelős személyről van szó!!! Szóval ez is vastagon elfogadható aggodalom.
De a probléma az én szememben inkább az, hogy a játékos a munkahelyén is sokszor a játékra gondol, tervezget. Ha internet van a közelben, chatel, vagy más módon kommunikál a játékostársaival. Ergo figyelmetlen, mert nem a munkájával, hanem a játékkal törődik. Emellett meglehetős utálattal tud viseltetni azok iránt, akik ebben megzavarják.
(Ha ez inkább a Netidők blogjába való, szóljatok!)
Elolvastam a fenti linken található rövid hírt. Azon felül, hogy szerintem az egyenlő jogokat kissé felborítja a módszer - diszkrimináció -, mindenképpen érdekes. Világszerte el kellene ismerni a játékfüggőség ezen ágát is, s ha szükséges, kezeltetni, mint ahogy ezt teszik pl. az alkoholisták esetén. De nem én akarom ezt megoldani, csak hirtelen ez jutott eszembe.
Volt szerencsém MMORPG-vel huzamosabb ideig játszani, s elmondhatom: amitől félnek, sokszor igaz. Igyekeztem én is ésszerű keretek közé szorítani a játékot, de amikor a csapat úgy dönt, hogy most akkor elmegyünk együtt főszörnyeket (boss-okat) őlni, s az én figurám az egyik létfontosságú support karakter, nehéz azt mondani, hogy nem megyek. Vagy kisebb csapatban megyünk szükséges holmikat gyűjteni (farmolni)...
Eleinte én is elég álmos voltam, aztán megtanultam nemet mondani, végül abbahagytam a játékot. Kissé antiszociálissá tesz, ha egy boss leölése vagy farmolás közben valaki arra figyelmeztet a hátam mögül, hogy már éjfél is elmúlt. Igazából ebben látom inkább az MMORPG veszélyeit, nem abban, hogy az alkalmazottak esetleg fáradtabbak. Bár ez sem utolsó, főleg ha életekért felelős személyről van szó!!! Szóval ez is vastagon elfogadható aggodalom.
De a probléma az én szememben inkább az, hogy a játékos a munkahelyén is sokszor a játékra gondol, tervezget. Ha internet van a közelben, chatel, vagy más módon kommunikál a játékostársaival. Ergo figyelmetlen, mert nem a munkájával, hanem a játékkal törődik. Emellett meglehetős utálattal tud viseltetni azok iránt, akik ebben megzavarják.
(Ha ez inkább a Netidők blogjába való, szóljatok!)
11 megjegyzés:
Hát, hogy ez a Netidők blogjába lenne-e jobb...nos, témában biztosan jobban illene oda, csak az olvasók meg itt vannak...
Hogy te mennyire jól látod azt, hogy mik a veszélyei az ilyen játékoknak. És tök jól döntöttél, hogy abbahagyod. Hátulról jövő hanggal megtámogatva - gondolom.
Ildi: ugye feltűnt, hogy nem én írtam ilyet? :) Én nemigen játszok MMORPG-ket, inkább csak stratégiákat, de nem szoktam ezen ilyen módon filózni...
Nem tűnt fel. Irhattad volna, nem?
Nem tűnt fel. Irhattad volna, nem?
Látod Marci, neked mindent 2x kell mondani, mondtam én! Mondtam én!:-)))
Én azért rájöttem olvasás közben, hogy ez nem ő, részemről örülök, hogy olvashattam.
Nagyon időszerű és tanulságos.
Marci vetted a lapot, miszerint a függőségnek következményei vannak? és nem csak az, hogy megőrülsz, és rettenetesen utálsz, amikor 3 óra elteltével la akarlak szedni a gépről?
Az, hogy diszkriminatív-e a munkaadók ajtómutatása, hát nem is tudom. Végül is, valóban az, de tudomásul kell venni, hogy az ő érdekük ezt kívánja meg. Azt hiszem, nem minden diszkrimináció igazságtalanság! Ha valakit faji, vallási, nemzetiségi alapon rekesztenek ki, az nem elfogadható. De ha valaki elhanyagolja a munkáját, veszélyeztethet másokat, ott természetes, hogy retorziót vagy megelőző intézkedéseket kell hozni.
A játékfüggőség is szenvedélybetegség, ugyanúgy kezelendő, mint a többi, és az első lépés a legnehezebb: beismerni, hogy függő vagyok, nem?
Ha önmagadtól hátat tudsz fordítani, az óriási dolog, nagy akaraterőre vall, attól tartok, sokan nem is veszik észre, mennyire megrabolja az életüket a függőség...
Én nekem miért kellett volna írnom, mikor az első komment előtt nem is tudtam róla, hogy Fallout et írta? Legközelebb nézzél már erre is rá ("bejegyezte: Fallout"), mert nem mindegy, melyikünk ír bejegyzést! Nem csak én írok itt! Tessék, Anny tudja, hogy én ilyet nem írnék mostanában biztosan! Ildi! Ismétlem: legközelebb azt is nézd meg, ki írta, mert komoly zűr lesz ebből, ha egyfolytában ezzel kell megütköznöm...ugyanez volt pl. Valko2-nél is, amikor ő puskázási módszereket rakott ide föl, de én nem örültem nekik egy cseppet sem!
Ja, és ahogy Anny is írta: "Maga hülye, hogy mindent kétszermond?" Direkt ezért csak miattad írtam le, hogyan lehet kommentet törölni, de látom, ezt legközelebb élőszóban kell megfogalmaznom, nem pedig írásban...Anny; egy valamit nem értek: miért van az, hogy neked a 3 óra sok? Az a normális, nem a 2! Egyébként én személy szerint nem olvastam még végig el a bejegyzést, mert nem vagyok egy ilyen szinten filozofáló "jelleg"...nemdebár?
Legyünk őszinték: nagyon-nagyon morc tud lenni az ember gyerek és leánya, ha beleszerelmesedett valami játékba, vagy magába az internetbe, s ezt mások 1. miután észrevették, szóvá is teszik, 2. próbálnak segíteni. Első sorban azért, mert úgy látják 1. semmi bajuk nincs az ég adta egy világon, sőt, jól érzik magukat 2. erőszakosnak vagy lekezelőnek érzik, hogy ilyetén módon törnek be a személyes magánéletükbe. Valamint: iszonyú jó játék, értsétek már meg (annyira azért ne, hogy Ti is kipróbáljátok, ha nincs otthon 2 gép :P)!
Egész egyszerűen az ember elveszíti a realitásérzékét, s 3-5-7-10 órányi monitorbambulás után is úgy érzi: ez nem sok. Közben a családja nem érti, miért jobb egy virtuális személyt irányítani és vadidegenekkel beszélni, ahelyett, hogy elmennének moziba, fagyizni vagy csak ülnének és beszélgetnének.
Egész egyszerűen elmegy az ember mellett az élet, s azt veszi észre, hogy a fia könnyes szemmel kéri: apa játssz velem! A felesége pedig egy vadidegen nő, akivel már ki tudja mikor váltott két értelmes emberi szót. Ellenben kiabálni már prímán tudnak egymással.
Akaraterő kell, nagyon sok akaraterő. Meg belátás. Mert amíg az ember képtelen felfogni, hogy akik állandóan piszkálják, azok szeretik a legjobban... Amíg képtelen belátni, hogy a virtuális világ maximum múló örömöt adhat az irányítás illúziójának mámorával... Amíg nem látja, hogy az ideje a legértékesebb ajándék a szerettei számára... Amíg ezeket, s még oly sok mást nem lát, addig csak nyűg a való élet.
Nekem nagyon sokat segített a párom. Emberfeletti türelemre volt szüksége, s tudom, hogy gyakran sírt esténként, mikor elzavartam, hogy hagyjon békén játszani... Szenvedtem, mint egy kutya. Ha addig nem is, de akkor megtudtam, mit jelent ez a kifejezés: elvonási tünetek.
De megérte. Még mindig több időt töltök a gép előtt, mint kéne, de képes vagyok kikapcsolni anélkül, hogy idegessé válnék ettől.
Fallout nagyon szerető feleséged lehet, és hála Istennek, hogy a való világnak volt számodra annyi vonzereje, hogy el tudj szakadni a virtuálistól! Nagy elismerés mindkettőtöknek!
Sztem ez az egyik fő feltétele annak, hogy valaki szabadulni tudjon. Hiszen sokan vannak, akik közömbös családtagokkal vannak körülvéve, sok gyereket egyáltalán nem hívnak moziba, sétálni, fagyizni...
Mindenfajta függőségnél ott van a pakliban, hogy pótlék, pótléka a nem létező szeretetnek, törődésnek, vonzó életformának. Vagy belemenekülünk a szerepekbe, mert az igazi életünk sivárabb az elvártnál...
Nos, nekem ez már emelt szint, inkább ehhez nem is szólok +ban hozzá.
Megjegyzés küldése